Többek között azért kezdtem el blogot írni, mert a minap láttam a Julie & Julia c. filmet. Én nem receptekről szeretnék írni, és még írónak sem tartom magam. Emellett előre szeretném leszögezni, hogy nem azért hoztam létre ezt a blogot, hogy feminizmusomat kiéljem (mert csak nyomokban tartom magam annak), hanem le szeretném írni egy nő szemszögéből, az ÉN szemszögemből, amit és ahogy gondolok a mai párkapcsolatokról.
Első sorban az az észrevételem, hogy a férfiak nagy többségének fogalma sincs a romantikáról. Ezt nagy hibának érzem részükről, ugyanis nem kell lehozni a csillagokat, nem kell minden nap gyertyafényes vacsora, még csöpögni sem kell, általában a nőknek sincsenek lehetetlen elvárásaik, csak nem akarnak a férfiak szájába rágni mindent. Hallottam, hogy a férfiaknak egyértelmű kéréseket kell mondani, mert azt megértik. De ha mindent elmondanánk, amit szeretnénk, mi meglepetésünk maradna a dologban? És hangsúlyozom, nem az a lényeg mennyibe került, hanem, hogy érezzük a törődést, legyen egy kis váratlan meglepetés a kapcsolatban, a szürke hétköznapokban... Örülünk az útszélen szedett virágoktól kezdve a boltban vásárolt csokikon, és a cukrászsüteményeken át BÁRMINEK, amit szívből tud adni egy férfi és MAGÁTÓL!
Emellett ha rámutatunk valamire és azt mondjuk "De szép!", "De jó lenne!", "Úgy tetszik!", akkor nem egyszerűen csak tetszik nekünk hanem szeretnénk is megkapni. Ha nagy dologról van szó, meg lehet várni egy alkalmat, vagy bármi... de ha kis apróságokról, akkor miért nem örvendesztetitek meg kedveseteket? Biztos vagyok benne (magamból kiindulva), hogy hálásak lennének érte.
Kulcsszó a FIGYELMESSÉG!!!
Tisztában vagyok vele, hogy rohanó világunkban az emberek egy tökéletes kapcsolatba szeretnének belecsöppenni, ahol a férfiak minden este meleg vacsorát kapnak hideg sörrel leöblítve, és az esti meccs után a vadító szexel zárva a napot elégedetten fekszenek a megvetett ágyba, és ahol a nők kedves, tisztelettudó, okos, intelligens, figyelmes, védelmező, dolgos, romantikus, de nem nyálas "szőke herceget" szeretnének párként tudni maguk mellett (kinek mi a vágyálma). De sajnos mindkét fél képviselőjét ki kell ábrándítanom, ilyen nincs, mert nem létezik se tökéletes férfi se tökéletes nő! Szép és jó lenne ha így működne, de egy kapcsolat olyan mint egy hosszú göröngyös út, ahol mindkét félnek egyenlő mértékben kell résztvennie a buliban a pokol és a mennyország között cikázva. Ugyanis véleményem szerint 1000 kapcsolatból 1 idilli, a maradék 999-nek pedig igenis tennie kell a kapcsolatért!
Nem akarok senkit bántani, biztos vannak kivételek, mint mindenhol, én most nagyon csúnya módon általánosítottam. De kedves hölgytársaim, mikor lepte meg önöket utoljára kedvesük bármivel?
